ŐSKOR
Ma a történészek úgy vélik, sok szerencsés véletlen összejátszása kellett ahhoz, hogy megtanuljunk főzni. Valamikor a Neander-völgyi ember kialakulása körül fedezhették fel a főzést, kb. 75 000 évvel ezelőtt. Az őskőkorszak emberét a szükség kényszere és a tapasztalat rávezette, hogy felfedezze saját környezetének titkait. Gyűjtött, felhasznált mindent ami ehetőnek bizonyult. A tűz felfedezéséig nyersen evett magvakat, bogyókat, édesleveleket, gombákat, gyökereket. Kutatott madarak, tojások után, zsákmányolt mókust, vakondot, hörcsögöt, kivájta a földből a rovarokat, a bogarakat. Gyűjtött kagylót, csigákat, de elfogyasztotta az elhullott állatokat és a folyó által partra vetett halakat is. Sok évnek kellett eltelni, amíg rájött, hogy a tűzbe ejtett mag héja könnyebben ledörzsölhető, ízletesebb, puhább. Az első "ételkészítési művelet" a sütés volt, melyhez sziklalapot használtak. Tüzet raktak rajta, s addig táplálták gallyakkal, fahasábokkal, amíg a kő át nem tüzesedett. A forró sziklán, nyárson, hamvadó parázsban sütötte meg az ősember a madártojásokat, a halakat. (Ez a ma nagyon divatos "Lávakövön sült" ételek elődje) A sütéshez képest időben jóval később jelent meg az ősember ételkészítésében a főzés. A főzéshez - az anyagedény feltalálása előtt- a sziklák mélyedése, a földbe vájt üregek vagy egy kivésett farönk szolgált edényként. Vagyis a üreget,a sziklák mélyedését töltötték meg vízzel, ebbe bőrbe csomagolva helyezték bele a húst vagy egyéb főznivalót. A vizet ezek után beledobott felizzított kövekkel forralták fel.
Nagyon sokféle növényt, levelet, termést és gyümölcsöt megettek. Évezredek tapasztalataiból tudták, mi mérgező, mi nem az. Nagy előrelépés volt az első, kezdetleges fűszerek alkalmazása: sós források vízén kívül hamut, aromás növényeket, magvakat, édesítőnek pedig a vadméhek mézét és a jávorfa nedvét használta. A csiszolt kőkorszakban az ember háziasított jó néhány állatfajtát: a legősibb társán a kutyán kívül a juhot, a szarvasmarhát és egyes baromfiakat is. Az állattenyésztés révén a húsfogyasztás rendszeressé vált. Megtörténtek az első lépések a növénytermesztés területén is. Ásóbotját kezdetleges ekévé, kapává alakította, termeszteni kezdett néhány növényt, gabona-, kásaféléket, búzát, árpát, kölest. Emberöltőknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kövek között megőrölt búzaszemeket vízzel elkeverve pempővé gyúrta, majd forró, felizzított köveken lepény formájában megsütötte. Rájött, hogy az így elkészítve ízletesebb, könnyebben emészthető az étel.
A csiszolt kőkorszak végéről, a cukrászat első nyomairól is vannak emlékek. A régészeti ásatások tiszta búzadarából készült pogácsa maradványaira bukkantak, melyek tésztáját az ősember valami szirupfélével gyúrhatta össze. Forró vízben kifőzte, majd levelekbe csavarva, forró hamuba sütötte meg a tésztát.
"Az ebéd készítéséhez végy mindenek előtt egy hosszú hegyes botot, amellyel kiáshatod a föld alatti gombákat, lecsapolhatod a tölgyfáról az érett makkot, feltör- heted a magvakat, felpattinthatod a különféle héjakat. Azután keress egy jóformájú mélyedést a sziklában, töltsd meg eső- vagy forrásvízzel. Halmozz fel mellette köveket... a kőhalom felett gyújts jókora tüzet, s tüzelj egy - két óra hosszat, míg át nem tüzesednek a kövek. Ekkor dobj a vízbe egyet, aztán még egyet, egészen addig folytasd, míg a víz forrni nem kezd. Most tedd a vízbe a megtisztított pitypangot, vadspárgát, a lehajazott makkot és csipkebogyót. Adj hozzá sós vizet, vadrózsaszirmot, s most már addig dobj a főzetbe újabb és újabb tüzes köveket, míg a zöldségek és a magvak meg nem puhulnak..."
(A fent leírt receptet a híres francia mesterszakács, Raymond Oliver régészeti kutatások, részint Új - Guinea belsejében végzett néprajzi megfigyelések alapján írta le. )
PALEOLIT ÉTKEZÉS:
A paleolit diétát először 1975-ben Egy Walter L. Voegtlin nevű dietetikus fogalmazta meg, s az általa vallott nézet azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A paleolit diéta egy egyszerű, de vitatható felvetésen alapul. A paleolit időszakban (pattintott kőkorszak) élő ember még nem háziasította az állatokat, s a mezőgazdagsági termelés is ismeretlen volt számára. Gyűjtögetett, halászott, vadászott, azaz az általa fogyasztott táplálékok köre igen szűkös volt, főleg sovány húsokra, tojásra, magokra, gyümölcsökre és zöldségekre korlátozódott.A paleolit diétánál az élelmiszerek aránya is meghatározó. A legnagyobb arányban fogyasztandó alapanyag a hús (ide tartozik még a hal és a tojás is), ezt követik a zöldségek, majd egy kicsit kevesebb gyümölcs, és az elfogyasztható magvak aránya a legkisebb.A végletességgel azonban vigyázni kell, nehogy hiánybetegségek fellépése bosszulja meg az egyoldalú táplálkozást. Mert azt azért halkan jegyzem meg, hogy a paleolitikum embereinek élettartalma messze alulmaradt a mai emberénél.A paleolit életmód alapján étkezve nagyon könnyedén készíthetünk különféle zöldségleveseket, krémleveseket, natúr sült húsokat különféle salátákkal. A zöldségekből főzhetünk főzelékeket, amelyekre feltétként mehetnek a húsfélék, illetve a tojás. Ha eljön a szezonja, a paleolit étrendbe tökéletesen illeszkedik a lecsó és a különféle rakott zöldségek. A sütemények édesítéséhez engedélyezett a méz használata, de banánnal, különféle aszalt gyümölcsökkel is édesíthetünk.
PALEOLIT VAGDALT
Hozzávalók: 50 dkg darált hús, ujjnyi szelet szalonna apró kockákra vágva, 3 tojás, 2tk pirospaprika, 1tk morzsolt majoranna, 1ek zsír, 2tk só, különféle zöldségek: bébicukkini, karfiol, karalábé, sárgarépa, fehérrépa, petrezselyem, 2-3 vöröshagyma, fél fej fokhagyma, kelkáposzta, gomba (mindez apróra vágva)
Elkészítés: A darált húshoz adjuk a szalonnát, a fűszereket és a tojásokat, majd belekeverjük a felaprított nyers zöldséget. Tepsibe belesimítjuk egy lapát segítségével, majd 180 C fokon kb. 1 órát sütjük. Fólia vagy takarás nem szükséges sütés közben, hiszen a zöldségek rengeteg nedvességet tartalmaznak, nem fog kiszáradni az étel.